- Megyeri Szabolcs kertésztől idézek számotokra
„Hajléktalan növények”
Mindenki ismeri azokat a szívfájdító képeket, melyekkel az állatvédők időről-időre adományt, segítséget kérnek az elhagyott, kidobott kiskutyák, macskák gondozásához. Talán nincs ember, akit ne érintenének meg az olykor hatásvadász jelenetek, és ez így is van rendjén. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy ugyanez megtörténhet növényekkel is. Pedig magukra maradó növényekből sincs hiány, és az ő sorsuk is hasonlóan tragikus.
Természetesen egy száradóban lévő, folyosón felejtett leander nem versenyezhet egy szomorú szemű kiskutyával, de nem is ez lenne a cél, hanem az, hogy tudatosítsuk magunkban, akár másokban is, hogy a növény is élőlény, ha gondozó nélkül marad, előbb-utóbb menthetetlenül elpusztul. A szobanövények rajongói talán értetlenül állnak a felvetés előtt, hiszen nekik elképzelhetetlen, hogy valaki sorsára hagyja kedvencét. Sokan azonban nem ápolnak bensőséges kapcsolatot zöldjeikkel, és például egy költözés során probléma nélkül “felejtik” a felesleges, nem kívánatos növényt, virágot a folyosón, lépcsőházban, vagy a kapu előtt. Ez történt olvasóm szomszédságában is, ahol a régi bérlő távozott, és pár romos bútordarabbal együtt egy cipős doboznyi növényt is emlékül hagyott a többieknek. Az elárvult példányokról képeket is kaptam, a megtaláló pedig biztosított róla, hogy gondozásba vette az elhagyott példányokat, így az ő sorsuk végül jóra fordult. Ők azok:
Jelen jegyzetemnek csupán annyi lenne a célja, hogy buzdítsam a növénytulajdonosokat arra, hogy megunt, túl nagyra nőtt, betegeskedő, vagy például költözéskor velük menni nem tudó zöld barátaikat ne adják át az enyészetnek. Ha nem tudunk tovább gondoskodni róluk, inkább ajándékozzuk el őket, mindig akad egy ismerős, rokon, vagy szomszéd, aki vállalni tudja őket. A növénybarátok pedig bátran vegyék magukhoz az elhagyott virágokat, de talán őket nem is kell különösebben figyelmeztetni erre. Manapság már csak a csecsemők nincsenek regisztrálva a facebookon, így ha más megoldás nincsen, a közösségi térben is kereshetünk befogadót, ahogy azt például a gazdátlan kutyákkal, macskákkal is teszik állatbarátok. Aki növényelhelyezési problémákkal küzd, kereshet új családot árván maradó növényének!
Arra kérlek benneteket, díszítsük iskolánk tantermeit, folyosóját, az aulákat, udvart szobanövényekkel, virágokkal, évelőkkel, majd gondozzuk, óvjuk őket közösen!
Várjuk az árván maradt növényeket!
- Takarítási Világnap
A Takarítási Világnapot szeptember harmadik hétvégéjén, szombaton ünneplik. Hivatalosan először 1992-ben hirdették meg az ENSZ környezetvédelmi Programja ( UNEP ). Először 1993-ban ünnepelték.
A mozgalom Ausztriából indult,- Tisztítsd meg a Világot mozgalom –ahol hagyományosan szeptember harmadik hétvégéjén szervezik az országos nagytakarítás napját.
Időközben átneveződött, – Szemétszedési Világnappá -, ki így mondja, ki úgy, egy a lényeg, takarításra, szemétszedésre szólítanak fel ilyenkor az önkormányzatok, szervezetek, természetvédők.
- Ezt olvastam!
„Ismét vannak medvék Magyarországon
Az Aggteleki Nemzeti Park környékén bukkant fel egy anyamedve a bocsával.
Az utóbbi időszakban többször kerültek elő barna medve jelenlétére utaló gyanús nyomok, de csak néhányról sikerült bizonyosságot szerezni, – Kánó határában több nyomot találtak, az Aggteleki Nemzeti Park munkatársai pedig azok alapján arra jutottak, hogy két medve, egy anya a bocsával járja a vidéket.
A park honlapján arra hívja fel a figyelmet, hogy az európai barnamedve egyre gyakrabban tűnik fel az északi határ mentén, de utoljára kilenc éve észleltek anyamedvét a bocsával a Jósvafő-Aggtelek-Égerszög térségben. (2008). Akkor több mint egy hónapig voltak az állatok a területen.
A barnamedve a gyakorlatban tipikus mindenevő; megeszik gyakorlatilag mindent, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, éppen rovar, kisemlős vagy gímszarvas méretű zsákmány. Nyáron elsősorban növényeket, terméseket és hagymákat fogyaszt. Bármelyik napszakban lehet aktív, de rendszerint reggel és este táplálkozik, a nap többi részét vackában tölti.
Több száz kilométert is bekóborol egy év alatt, mindig az adott évszakban legtöbb táplálékot kínáló területeket keresve. A bocsok általában január-februárban jönnek a világra, és csak az első 3-4 hónap után hagyják el a vackukat. Kezdetben nem tesznek meg nagy távolságokat, ezért nem kizárt, hogy a most észlelt bocs az Aggteleki Nemzeti Park területén született.
A medvék ősszel “töltik fel” tartalékaikat, zokon vehetik, ha megzavarják őket táplálkozás közben. A bocsát vezető anyamedve, a táplálékféltésen túl, agresszíven léphet fel minden vélt és valós támadóval szemben (ilyenkor különösen veszélyes lehet az emberekre is).
Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága kéri, hogy a kirándulók, túrázók a kijelölt turista utakat használják, tartsák be a szabályokat, a vadgazdálkodók a lőtt vad zsigereit ne hagyják kint a vadászterületen. A szabályok betartásával, minimálisra csökkenthető a medvével való – egyébként is csekély valószínűségű – találkozás lehetősége. Ha az mégis létrejönne, akkor itt egy kisokos.
“Illemtan” medvékhez!
Amennyiben medvével találkozik, hátráljon lassan, kerülje ki minél nagyobb körben!
Mindezt tegye csendben, lehetőleg úgy, hogy a medve ne lássa! Amíg a medve nem veszi észre, ne csapjon zajt. Ne zárja el a medve menekülési útvonalát, hagyjon neki helyet!
Ha a medve nem észlelte a jelenlétét ne kiabáljon, zajongjon, csapkodjon, mert azt támadásnak veheti a ragadozó!
Legyen különösen óvatos, ha a medvével közelről találkozik! Soha ne közelítse meg a medvét, akkor sem, ha látszólag békés!
Ne fordítson hátat az állatnak, ne fusson el! (A medve 40 km/órás sebességgel is tud futni.)
Ha a medve észrevette, akkor emelje a kezét lassan a feje felé, és halkan beszéljen, énekeljen, fütyülgessen! Így a medve emberként tudja azonosítani.
Ha a medve észrevette, de nem vesz tudomást a jelenlétéről, nem érdeklődik, lassan hátráljon ki a látóteréből!
A medve (Ursus arctos) Magyarországon fokozottan védett faj, melynek pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250.000 forint. Tilos a védett állatfajok egyedeinek zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása. Fokozottan védett fajok károsítása, elpusztítása bűncselekmény.”
- Szeptemberi történet
A hetedik petty
Szerző: Szepesi Zsuzsanna
Egyszer volt, hol nem volt, valahol a nekeresdi faluvégen volt egy szép veteményeskert. Minden megtermett abban, és minden lakója jól érezte magát benne. Gondos gazdája keze nyomán mindig porhanyós volt a földje. Egyetlen növénye sem szomjazott, és egy szál gyom sem csúfította. A zöldségek egészséges fejlődését azonban más is segítette.
Ebben a konyhakertben lakott már nemzedékek óta egy szorgalmas katicacsalád. Minden tagja – apró és nagy – részt vett a kártékony rovarok, tetvek pusztításában. A formás katicák fényes páncélját éppen hét fekete foltocska pettyezte.
Történt egyszer, hogy szaporulat idején a legifjabb bábból előbújó katicabogár elütött testvéreitől. Formás félgömb volt ő is, de fedőszárnya fényesebb és pirosabb volt, mint azoké. Aztán, ahogy nézegették, vizsgálgatták az öregek, egyiküknek feltűnt az igazi furcsaság. Ennek a kis katicának csupán hat petty volt a szárnyain. Hiába voltak azok a pettyek mély, bársonyos feketék, pontosan egyformák, mégis csak hat volt belőlük.
No, ez a hiányosság megpecsételte a kis katica sorsát. Mindenki elfordult tőle. Egyedül dolgozott, magányosan tért nyugovóra. Nem is a petrezselyem illatos levelei közé, mint a többiek. Az ő szállása a kert zugában hajladozó bodza lett. Annak ernyője alá húzódott be éjszakára. Mielőtt pedig elaludt, mindig ejtett néhány könnyet bánatában.
Egyszer a bodza nem bírta tovább, és megkérdezte tőle:
– Miért vagy folyton szomorú, mi bánt?
– Hát nem látod? – kérdezte a bogár. – Nekem csak hat pettyem van!
Aztán elmesélte, hogyan lett magányos emiatt.
– Várj, csak várj! – biztatta a bodza. –Segítek én rajtad, csak érjenek meg a bogyóim.
Attól fogva a kis katica reménykedve leste a bodza tányérjain színesedő bogyókat. Mikor már mind fekete volt, a bodza megkérte a szomszédban lakó darazsat, hogy szúrja fel egyik bogyócskáját. Éppen azt, amelyik alatt a katica szendergett egy levélen. A bogyóból kiserkenő lé rácseppent a bogárka hátára. Pontosan a szárnyak tövébe, középre esett. Kicsit nagyobbra sikerült, mint a másik hat, de ugyanolyan fényes fekete lett, mire megszáradt.
A kis katica arra ébredt, hogy a napsugár gyönyörködik különlegesen szép pettyeiben. Meg is simogatta mind a hetet.
– Hét pettyem van nekem is! – örvendezett a katinka, és boldogan szárnyra kelt. Vidáman reppent a kertben szorgoskodó testvérei közé. Már nem szégyellte magát.
A következő tavasszal neki is gyönyörű kis katicái lettek. Mindnek fényes, élénkpiros szárnya volt. Szárnyaikon ott ragyogott a hat, hajszálra egyforma fekete petty. De pontosan középen egy nagyobb, bársonyosabb fénylett, a hetedik!
- Fióka és Madármentés
NE HAGYJUK A SORSUKRA A FECSKÉINKET, MENTSÜK ŐKET
Idén nagyon hamar jött be a borongós, hűvös, esős idő – így sok fecske bajban van.
Percenként csöng az ügyeleti telefonunk fecske ügyben segítséget, tanácsot kérők hívásaitól.
A molnárfecskék utolsó költéseiből származó késői fiókák nem tudtak elvonulni a szüleikkel, így sok helyütt itt ragadtak, sorsukra hagyva. Átvonuló , északról érkező fecskék is keverednek közéjük, a napok óta hűvös idő, a napok óta kisebb-nagyobb szünetekkel állandó eső, a táplálékhiány miatt ők sem tudnak vonulni. De van ahol még repülni sem tudó picik maradtak étlen a fészkekben.
Sokan számolnak be arról – mint ezen a képen, amit egyik bejelentő küldött – hogy a fecskék csapatokban az épületek párkányaira bújnak, a házak falain, az ereszek alatt csimpaszkodnak “fürtökben”.
Kérdezik, mik ennek az okai, mit tudnak segíteni?
Nos, a molnár fecske (az, amelyiknek fehér a torka és kisebb, mint a barnás torkú füsti fecske, s ami a házak falaira tapasztott, madárkányi lyukkal ellátott, zárt fészkeket építenek) egészen az Skandináv félszigetig, Angliáig költ, a fecskék közül utolsónak indul neki a vonulásnak.
Az első 2-3 költésből származó teljesen kifejlett fiókák, és felnőttek már az elmúlt hetekben, érezve a közeledő hidegfrontokat elindultak Afrika felé – korábban, mint például tavaly, amikor tovább kitartott a nyárias idő.
Az utolsó költésből származó fiókák tollazata sokszor még nem elégséges a vonuláshoz, így ők maradnak, itt táplálkoznak, erősödnek (ha jó az idő), és az északabbról jövő, később vonuló csapatokhoz csatlakoznak be. Most ez éppen nem megy, mert hideg van, eső, és semmi ennivalót nem találnak.
Az épületekre húzódnak, mert az épületek még őrzik a nyár melegét, a fal melegebb, mint a levegő, a párkányon, az ereszek alatti fal-részeken ázni sem áznak. Mivel éhesek, így egyre kevesebb energiájuk, tartalékuk van fűteni önmagukat.
Segíteni lehet rajtuk – és kell is. Lesz, aki azt mondja, hogy ez a természet rendje, s igaza is lenne……, ha nem fogyna a fecskék száma drámaian évről évre.
A molnárfecskék pillanatokon belül megtanulnak tányérból (párkányról) enni, igen adaptívak. Ott, ahol nagyobb csapat gyűlt össze épületen, ott párkányokra kihelyezett tálkákban (virágalátét, hamutartó) tegyünk ki nekik lisztkukacot. (állatkereskedésekben kapható, nem azonos a csontkukaccal, aminek etetése veszélyes, tilos)
Legfrissebb hírek szerint van, ahol már kezdenek lepotyogni – fogy az erejük – az úttestre, járdákra.
Ha ilyet látunk SZEDJÜK ÖSSZE ŐKET!!!
Ha földön marad éjjelre – meghal.
Az összeszedett fecskéket kartondobozba érdemes tenni, aljába újságpapírt, papírtörlőt. Rongy nem jó, beleakadhat a karmuk, ami sérüléshez vezethet. A dobozra lyukak kellenek az oldalára körbe, hogy levegő és fény menjen be.
Edénykébe tudunk nekik ivóvizet és másik edénybe lisztkukacot tenni.
Egy fénymásolópapíros kartondobozban 20 molnárfecske is elvan 2-3 napig is, a fészkekben is jó szorosan vannak, nem szokatlan nekik. Plusz így fűtik is egymást.
Ha egy adott településen sok a lepotyogó fecske, érdemes a helyi Önkormányzatot – vagy valami helyi céget – megkérdezni, nem tudnak-e egy zárt, száraz helyiséget adni a fecskéknek pár napra, ahol repkedhetnek, ehetnek biztonságban.
Az Időkép előrejelzése szerint jövő hét keddtől már szárazabb, naposabb idő jön.
Addig kell megőrizni, etetni, eltárolni őket.
Ha az összeszedett fecskék elhelyezése / etetése problémás, úgy forduljanak a legközelebbi madármentő szervezethez (Fióka és Madármentés, Hortobágyi Madárkórház, Mályi Madármentők, Sukorói Madárkórház, Állatkertek) , de a területileg illetékes Nemzeti Parkok munkatársai is segítenek, s talán ez esetben még az MME-re is lehet számítani.
Az ügyeleti számunk 06706052252
NE HAGYJUK A SORSUKRA A FECSKÉINKET, MENTSÜK ŐKET
Fióka és Madármentés
Márton András
Alsózsolca, 2017. szeptember 17.
