A SZERETET SZÁRNYÁN REPÜLVE…
2024. június 21-én 24 nyolcadikos diák köszönt el az általános iskolától. Ballagási műsorukban köszönetet mondtak Szüleiknek, Tanítóiknak/Tanáraiknak az elmúlt évekért:
“…Kezünk virággal van tele,
Szívünk hálával van tele.
Tanárnők és tanár urak,
Köszönjük nagy jóságtokat.
Úgy búcsúzunk, hogy ne fájjon,
Szívünk mindig visszavágyjon.
És ha összefut az utunk,
Találkozzon a mosolyunk.”
A hetedikesek nevében Albert Bence köszönt el, meghatottan tolmácsolva a költő gondolatait:
“…Mosolyom erőtlen, elcsuklik a hangom,
pedig nekem kéne neked erőt adnom.
Sikerből gyúrt veknit tennék tarisznyádba,
emlékből hímeznék csokrot oldalára.
Távolinak tűnik, hogy is volt a kezdet,
mikor kicsi voltál, minden mást jelentett.
Betűzni szavakat, madarakat lesni,
tébolyult világban biztonságban lenni…
Szaladnak az évek, bölcsebb is vagy talán,
ballagó, vén diák iskola udvarán…
Sokadik június, örüljünk a nyárnak,
jövőre majd én is ballagok utánad.”
Kedves Nyolcadikosaink!
A Nevelőtestület és az iskola dolgozói nevében kívánjuk, hogy a most megkezdett szárnyalásotok soha ne érjen véget…
Alsózsolca, 2024.06.21.
Barcziné Ondo Szilvia