BALLAGÁS 2025.

2025. június 20-án az Alsózsolcai Herman Ottó Általános Iskola és AMI 15 diákja indult útjára, megismerni egy új világot, szerezni új ismereteket, új barátokat. Mielőtt útnak indultak, hálás szívvel mondtak köszönetet szüleiknek a szeretetért és a támogatásért, tanítóiknak és tanáraiknak pedig a türelemért, az útmutatásért, és a tudásért, amit éveken át kaptak tőlük.

Visszaemlékeztek arra a nyolc évvel ezelőtt megkezdett útra, amikor még kicsi, kíváncsi szemekkel léptétek át az iskola kapuját. Az első nap izgalma, az új padtársak, az ismeretlen szabályok és a rengeteg kérdés mára közös élményekké, mosollyá és emlékké váltak. Azóta rengeteg minden történt. Tanultatok – nemcsak könyvekből, hanem egymástól is. Nevettetek, játszottatok, olykor nehezebb napokat is megéltetek, de mindig együtt, egymásba kapaszkodva mentetek tovább. Ez az út most egy új szakaszhoz érkezett – de az, amit itt kaptatok, örökre veletek marad.

“Amikor az első napon
iskolába léptem,
öltözködni, cipőt fűzni
Ő segített nékem.

Ő tanított betűt írni,
s elolvasni őket.
Elültettünk néhány magot,
s lestük, amint nőnek.

Így nőttünk fel mi is szépen,
mint kicsinyke hajtás,
s így lett a sok idegenből
jó barát, és pajtás…”

Diákjaink az évek során nemcsak osztálytársakká, hanem őszinte, igaz barátokká váltak. A közösen megélt élmények, a nehézségek és sikerek kovácsolták őket valódi, összetartó közösséggé.

Az indulás pillanata nemcsak új kezdetet, hanem egy szép korszak lezárását is jelentette. A hetedikesek nevében Gyökér Boglárka búcsúzott el tőlük – szavaiban felidézte az együtt töltött évek legszebb pillanatait, a közös nevetéseket, az összefogás erejét, s mindazt, ami felejthetetlenné tette számukra az iskolai éveket.

“…Sokat adtunk egymásnak, s cserébe emlékeket kaptunk.
Emlékeket, melyek örökké bennünk élnek,
Még akkor is, ha én, s ti is, más útra léptek.”

Tarisznyájukba sok-sok bölcsességet, biztató jó szót, hamuba sült pogácsát és néhány szerencsepénzt is elrejtettünk – útravalóként, hogy bármerre is sodorja őket az élet, mindig legyen miből meríteniük. Bízunk benne, hogy a nálunk töltött évek emlékei, a barátságok és a közösen megszerzett tudás örök kísérőik lesznek.

Kívánjuk, hogy a most megkezdett úton mindig felemelt fejjel, minél magasabbra repülve tudjatok haladni, ehhez legyen erőtök, kitartásotok, hitetek, bölcsességetek.

“… Neked is most szállnod kell, hát repülj,

csak higgy magadban, s meglátod sikerül…”