Hosszú hetek előkészületei után elérkezett az egyik legizgalmasabb pillanat az öko szakkör életében: a gondosan nevelt palántáink paradicsom, paprika és uborka végre kikerültek a magas ágyásokba. A gyerekek nemcsak végignézték ezt a folyamatot, hanem a kezdetektől aktív szereplői voltak. Ők ültették a magokat, figyelték nap mint nap a hajtások növekedését, gondoskodtak az öntözésről, és most ők ültették ki a megerősödött növényeket az iskolakertbe. A palánták kiültetése nemcsak fizikai munka volt, hanem igazi tanulási folyamat is. Mielőtt egy-egy növény a földbe került volna, közösen átbeszéltük, milyen igényei vannak, milyen távolságra érdemes ültetni a többitől, melyik növény melyikkel „barátkozik jól”, és mit jelent a vetésforgó vagy a komposzt szerepe a talajélet szempontjából. A gyerekek számára kézzelfoghatóvá vált, hogy a természet gondoskodást igényel, de cserébe bőségesen visszaad. A magas ágyásaink lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek testközelből tapasztalják meg, mit jelent az élelmiszer önellátás, a fenntartható gondolkodás, és hogyan lehet felelősséggel viszonyulni a környezethez. Egy-egy palánta elültetése mögött ugyanis nemcsak kertészeti ismeret, hanem türelem, rendszeresség, figyelem és közös munka is áll. A kert gondozása során a gyerekek megtapasztalják, milyen érzés valamit együtt létrehozni, felelősséggel gondozni, és milyen öröm látni a munkánk eredményét. Izgatottan várjuk, hogyan fejlődnek növényeink az elkövetkező hetekben. Reméljük, hogy nyárra nemcsak termést hoznak, hanem sok-sok emléket és tudást is, amelyet a gyerekek magukkal visznek. Az öko szakkör nemcsak kertészkedés egy szemléletmód, amit együtt építünk.
Alsózsolca, 2025.06.05.
Balogh Mihály
