- Madarak és Fák Napja
A világ első Madarak és Fák Napja rendezvényt a párizsi európai madárvédelmi egyezmény alapján Chernel István, a híres ornitológus szervezte meg Magyarországon 1902-ben. Az ünnep hivatalossá Herman Ottó közreműködésével vált 1906-ban, amikor gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletben írta elő a Madarak és Fák Napja megszervezését minden iskola számára. Azóta is ez a legszélesebb körben megtartott madár ünnep Magyarországon.
Forrás: Google
- Mindennapi madárvédelem a ház körül
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) küldetése, hogy minél szélesebb társadalmi támogatottságra és aktivitásra építve hozzájáruljon Magyarország és Európa környezeti állapot romlásának megakadályozásához, a kedvezőtlen tendenciák megfordításához.
Ebben a munkában a hangsúly, különösen az elmúlt évtizedben, a széleskörű társadalmi aktivitásra, a lakosság bevonására helyeződött. Ezért indítottuk el a „napi madárvédelem” jellegű tevékenységeket, melyek célja annak bemutatása, hogy a különböző lakókörnyezetben élő és munkahelyen dolgozó, a környezetért aggódó emberek miként vehetnek részt tevőlegesen és nélkülözhetetlen módon a madárvilág, a természet és a környezet megóvásában.
Bárki bekapcsolódhat a Madárbarát kert programba
A napi madárvédelem alapját a Madárbarát kert program gyakorlatközpontú tevékenységei képezik az odúk és itatók kihelyezésével, a téli madáretetéssel. Az egész évben, gyakorlatilag bárhol, még a nagyvárosok épületrengetegében is végezhető madárvédelem azonban sokkal több néhány konkrét madárfaj megőrzéséért folytatott akciónál. A Magyarországon költő vagy vonuláskor hozzánk érkező több száz madárfaj olyan széles palettát jelent, melyből mindannyian ki tudunk választani legalább egy-két, a szívünknek kedves képviselőt. Madaraink közül több tucat faj a falvakba, városokba is követ bennünket, sokuk egész évben velünk él, így színes megjelenésük, érdekes életmódjuk és – a „vadonban” élő rokonaikhoz képest – bizalmasabb viselkedésük számos területen segítheti az életünket vagy akár a munkákat. Az itatónkban fürdő vörösbegy, az általunk kitett odúban költő mezei veréb vagy az etetőre járó cinkék és pintyek megfigyelése ingyen van, erőfeszítést sem igényel; ezek az állatok szó szerint házhoz jönnek.
Forrás: mme.hu
- Az Év Emlőse: Vidra (Lutra lutra)
A Vadonleső Program immár hat éve, minden évben kihirdeti az Év Emlősét. Ezt a címet 2020-ban a vidra nyert el. Fekte István Lutrája sokakkal ismertette meg a vidrákat.
A menyétfélék közül talán a vidra alkalmazkodott leginkább a vizes életmódhoz: áramvonalas teste és a lábujjai között feszülő úszóhártya kitűnő úszóvá teszi. Kedvelt élőhelyei a vízfolyások, tavak csendes, növényzettel tarkított part menti területei, amelyek kitűnő halászó- és búvóhelyül szolgálnak. A vidrák maguk ásta kotorékban vagy borzvárakban laknak, amelyek egyik vége a víz alatt nyílik. Elsősorban hallal táplálkozik, de jelentős mértékű a béka, valamint a gerinctelen állat fogyasztása is. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
- Az Év Hüllője: Keresztes vipera (Vipera berus)
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2020-ra a keresztes viperát választotta az év hüllőjének. 2012 óta évente váltakozva egy-egy hazai hüllő- vagy kétéltűfajra irányítják a figyelmet azzal, hogy megnevezik az Év fajaként.
A keresztes vipera az egyik legrégebbről ismert mérgeskígyó, mely a másik nálunk honos mérgeskígyó fajjal, a rákosi viperával összetéveszthető, de hazánkban a két faj nem fordul elő egy élőhelyen.
A faj magyarországi állományai két egymástól igen eltérő élőhely típusban lelhetők fel. Északkeleten, a Zempléni-hegységben bokrokkal, facsoportokkal tarkított réteken, kaszálókon, erdőszéli bokorsávokban, néhány éves irtásokban találkozhatunk keresztes viperával. Somogy és Zala megyében égerlápok, tölgyesek szélein, tisztásokon találkozhatunk a fajjal. Kedveli a saspáfránnyal fedett tisztásokat, szedreseket, illetve gyakran figyelhető meg víz közelében. A keresztes vipera elsősorban nappali életmódot folytat. A telet a keresztes vipera üregekben, farönkökben hibernálva tölti, általában októbertől, március-áprilisig. A felnőtt keresztes viperák elsősorban kisemlősökkel táplálkoznak. Ritkábban gyíkokat, békákat és madarakat (főleg röpképtelen fiókákat) is fogyasztanak. A vipera zsákmányát mérgével öli meg.
A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad. Leggyakrabban sokkal azelőtt elmenekül a közeledtünkre, mint hogy észrevennénk. Hazánkban a viperamarás nagyon ritka, 1-2/év, mindkét mérgeskígyó fajunk, azaz a keresztes és a rákosi vipera marását együttesen értve.
Hazánkban a keresztes vipera ritka. Állományait az élőhelyek eltűnése és feldarabolódása, a kis egyedszámú populációk teljes elszigetelődése, az élőhelyein folytatott intenzív vadgazdálkodás, valamint az emberi behatások veszélyeztetik leginkább. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
Alsózsolca, 2020. május 11.
