- A NAGYVÁROSI CSODA
Szerző: Szepesi Zsuzsanna
Történt egyszer, tán nem is olyan régen, hogy egy hatalmasra nőtt város égig érő házai közül kezdtek eltünedezni a fák, bokrok, növények. Az emberek eleinte észre sem vették a változást, csak rohantak napi teendőik után. Léptük alatt kopogott a betonjárda, az úttest aszfaltján autógumik csikorogtak. A hatalmas áruházak alaktalan csarnokában, a művirágok között és a fényt ontó neonlámpák alatt fel sem tűnt nekik, hogy már alig cirógatja arcukat a nap sugara vagy a májusi szellő.
A folyton pöfögő járművek zaját is annyira megszokták, hogy a madárdal, a tücsök ciripelése már nem is hiányzott nekik. Siettek, mindig csak siettek. Ebédjüket egy gyorsétterem pultjánál bekapták, aztán futottak vissza munkájukhoz. Este meg örültek, ha hazaérve már semmire sem volt gondjuk.
Ennek a zajos, zsúfolt betonrengetegnek a legeldugottabb zugában egy zsebkendőnyi parkocska várta szorongva, hogy beteljesüljön az ő sorsa is. Már csak néhány kókadozó bokor, ágait a kósza szélben bánatosan lengető fa, és a megkopott gyepszőnyeg alkotta zöldjét. Lakói sem igen akadtak már. Csupán egy magányos gerle, néhány sün, egy-két madárka tengette ott az életét. Pihenést szolgáló pad is már csak egy árválkodott benne, az is igen kopottan.
Pedig hajdan de pompás liget volt ez! Bizony, a fákon mókusok is ugrándoztak, s alaposan elfáradtak, mire egyik végéből ellátogattak a másikba.
Aztán hol innen, hol onnan csíptek el földjéből a házaknak, szakítottak ki egy-egy részt területéből az épületek sorának. Lassan zsugorodott szegény, és a mókusok is rég elköltöztek belőle. Ez a néhány állatka nem is emlékezett a park fénykorára, ők már ebbe a szűkös világba születtek. Most azonban ők is elvágytak egy dúsabb zöldbe, egy üdébb világba. Zavarta őket a város zaja, fojtogatta torkukat a kipufogógáz, riasztotta kis szívüket a rohanó világ.
Éppen az öreg hárs alatt gyűltek össze, hogy megtanácskozzák, mitévők legyenek. Hová, merre merészkedjenek, hiszen a gyepen túl a világ számukra csupa veszélyt rejtett. Már csak a rigókra vártak, mert tőlük függött az indulás. Az ő kis fiókájuk még nem volt készen a nagy útra.
Ekkor történt a tragédia. A siető rigómama egy pillanattal hamarabb indult, mintsem párja leszállt volna a fészekre. Az izgága kicsi pedig anyja után nyújtózott, és zsupsz! Kipottyant a fészekből. No, lett nagy riadalom, keserves csipogás, jajgatás. A tehetetlen szülők kétségbeesve röpködtek a kicsi fölött. Odarohantak a többiek is, de segíteni ők sem tudtak.
Ez a kétségbeesett rivalgás riasztotta fel a szomszédos tömbben lakó egyik kisfiút. Az ablakhoz szaladva kíváncsian leste, mi lehet a szokatlan lárma. Aztán felfedezte. Felrántotta tornacipőjét és leszaladt a picinyke zöldbe.
Nem kellett sokat keresgélnie, hamar felfedezte a baj mivoltát. Mivel csak néhány fa árválkodott ott, a fészket is hamar meglelte. Nosza, fogta a tehetetlen rigócskát, inge zsebébe dugta, és már kapaszkodott is fölfelé. Csak akkor nézett körül, mikor már az elárvult fészekbe tette a riadt madarat. Érezte, milyen jó a zöld lomb között. Milyen jó is volt fölmászni a fára! Még a levegő is más volt ott. Kicsit mélázgatott még a vastag faágon lovagolva, figyelte az izgatott állatkákat. Nem is tudta, hogy itt laknak köztük ezek a kis élőlények.
Nagy elhatározással ereszkedett le a fáról. Neki is fogott a munkának rögtön. Ásott, gereblyézett, locsolt.
Kezdetben nem ügyeltek rá az arra lakók, de hamarosan társai is akadtak. Egyre többen szépítgették, gondozták a parkot. Az újonnan ültetett virágok csodaszép színekkel tarkálltak. A fák, bokrok dús lombbal, üde zölddel hálálták meg a gondoskodást. Egyre több madár rakott fészket a lombok közé, aztán megtörtént a csoda: egy mókuspár is lakóhelyül választotta a szépségessé tett parkot.
Így esett, hogy e kislegény szorgos munkával, kitartással, gondoskodással és rengeteg szervezéssel megmentette a parkocskát. Mire felnőtté vált, megnőttek az akkor ültetett csemeték, bokrok is. A dús lombú fák alatt, az egyik padon üldögélve büszkén mutatott fel az öreg hárs koronájára, és elmesélte fiának a régi történetet.
A parkot övező házak nyitott ablakain nyári estéken virágillat szökött be, hajnalban pedig vidám madárcsicsergés. A régóta ott élő emberek olyankor elcsodálkoztak, hogyan is tudtak oly sokáig meglenni az orgona, a hárs édes illata és a kismadarak dala nélkül.
- A gólyatöcs lett a 2019-es év madara
Lezárult a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) internetes szavazása 2019 év madaráról. A legtöbb szavazat a gólyatöcsre érkezett, ezért a civil szervezet ennek a madárnak, illetve élőhelyvédelmi lehetőségeinek bemutatásával foglalkozik kiemelten a jövő évben. A második legtöbb szavazat a nagy pólingra érkezett, a gulipán a harmadik helyen végzett.
A 2019 év madara címet elnyerő gólyatöcs kopár, sekély vízborítású helyeken, laza telepeket alkotva, és egyesével is költ. Magyarországon rendszeres fészkelő, a költőpárok száma az adott év csapadékviszonyaitól függően 200-1000 pár között alakul. Főleg vízi rovarokat és más gerincteleneket szedeget össze a víz színéről és a partról. Tavasszal, március-áprilisban érkezik meg a trópusi Afrikából, a költési időszak végén korán útra kel, többségük augusztusban el is hagyja hazánkat.
Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint.
2018 NOVEMBER
A novemberi „Éjszakai táj” témánk technikailag talán nehezebb volt, mint az eddigiek, de így is szép számmal érkeztek be képek. Végül az itt látható letisztult, ugyanakkor mégis izgalmas, Csillagkapu című képet választották, így szerzője, Nagy Patrícius kapja a Hónap Fotója címet!
Nagy Patrícius – Csillagkapu
A kép Abasár és Markaz között készült. A volt katonai lőtéren (jelenleg bányaterület) álló magányos torony, háttérben a Mátra lankáival. A készítés idején a hold negyede látszott, így annak fénye elegendő volt az előtér megvilágításához, de ahhoz nem volt elég erős, hogy elnyomja a csillagok fényét.
- AZ AVARRAL A PÉNZÜNK IS ELFÜSTÖLHET – RÁADÁSUL A KÖRNYEZETÜNKNEK ÉS AZ EGÉSZSÉGÜNKNEK IS ÁRTUNK
A ősz beköszöntével Magyarországon elkerülhetetlenül beindul az avarégetési szezon, és vele sok helyen érezhető a szálló füst. Pedig a növényi hulladék eltüzelése nemcsak káros, hanem jogszabályban tiltott és büntethető is.
Egy kerti égetés, amelyben avart, füvet és gallyakat égetünk, komoly légszennyezést okoz, veszélyeztetve a környezetet és az emberek egészségét. Ilyenkor annyi szálló por keletkezik, ami több száz autó egész napos kipufogásával vetekszik.
A levegőbe kerülő káros anyagok pedig légzőszervi megbetegedéseket, akár asztmát is okozhatnak.
Az égetés nem csak káros, teljesen értelmetlen is: az értékes szerves anyagból az égetéskor hamu keletkezik, ami csak részben alkalmas tápanyag-utánpótlásra. Ugyanakkor ha komposztálunk, teljesen elbomlanak a növényi részek, és hasznos humusz keletkezik.
A kertekben felhalmozódó zöldhulladék (ág, gally, lomb, fa, gyökér, szár, levél és egyéb növényi maradvány) égetése szabadtéren csak a települések önkormányzati rendeletében kijelölt időszakban és módon lehetséges, szigorú szabályozás mellett. Háztartási hulladékot és műanyagot szigorúan tilos elégetni.
Vannak olyan helyek is az országban, például Budapest teljes területén, ahol tilos az avarégetés.
Ha valaki nem tartja be a rendeletet, és a tilalom ellenére zöldhulladékot vagy avart éget, 30 ezer forintig terjedő bírságot kaphat. D, ha közterületen idéz elő tüzet, vagy okoz robbanásveszélyt, 10 ezer forint és 1 millió forint közötti bírság szabható ki rá. Ha pedig olyan komoly tüzet okoz, hogy az oltáshoz ki kell hívni a tűzoltókat, akár 3 millió forintra is büntethetik.
- TUDATOS VÁSÁRLÁS
A hulladékcsökkentés első lépése: tudatos vásárlás
A hulladékcsökkentés a tudatos – vagyis környezetbarát, energiatakarékos és az egészségmegőrzésre törekvő szemléletű – vásárlással kezdődik. A környezettudatos vásárlási szokások meghonosítását már nem nagyon halogathatjuk tovább, hiszen a fejenként termelt 400 kg körüli éves hulladékmennyiséggel már rövid távon sem tud mit kezdeni az ország.
A hulladékmegelőzés közös érdekünk, melynek lényege, hogy már a forrásnál igyekszünk kiküszöbölni vagy minimálisra csökkenteni a keletkező hulladék mennyiségét, illetve a környezetterhelést. Ezt bárki megteheti különösebb erőfeszítés és költségek nélkül úgy, ha tudatosan odafigyel arra, hogy környezetbarát, energiatakarékos, egészséges, hazai, újrahasznosított vagy újrahasznosítható, valamint lehetőleg csomagolásmentes termékeket vásároljon.
humusz.hu
Csak, hogy tudd:- Egy átlagos magyar fogyasztó évente 33 kilogramm élelmiszert dob ki csak azért, mert a nem megfelelő tárolás miatt az megromlott, vagy mert feleslegesen vásárolta meg. Ez tehát egy statisztikai átlag szerinti 3 fős háztartásra vetítve csaknem 100 kg élelmiszer elpocsékolását jelenti. Ha ezt sikerülne kiküszöbölni, egy négytagú család évente akár 50-100 ezer forintot is megspórolhatna. Ehhez alapvetően tudatos bevásárlásra van szükség, de sokat segít az is, ha megfelelően használjuk a hűtőszekrényünket.
- 2019-es év rovara
Elindult a szavazás az “Év rovara 2019” címért. December 6-án, éjfélig választhatunk a kis Apolló-lepke, a magyar tarsza, vagy a havasi cincér közül. A nyertes lesz jövőre a rovarvilágot népszerűsítő kitüntetett faj. Mindenkit arra buzdítunk, hogy adja le szavazatát, és népszerűsítse a kezdeményezést.
A Magyar Rovartani Társaság Év rovara kampányának célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak életmódja, életfeltételei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését is szolgálja. A védett vagy védendő fajok megismertetése nemcsak a rovarvilág jelentőségére, az élővilágban betöltött szerepére, hanem tágabb értelemben a természetvédelem fontosságára is felhívja a figyelmet.
2019-ben ismét három rovarfaj közül lehet választani: az idei jelöltek mind közösségi jelentőségű fajok. (Közösségi jelentőségű fajnak az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelvének mellékletein szereplő fajokat nevezzük; gyakran – helytelenül – a “Natura 2000-es faj” kifejezést használják rájuk.) Jövőre esedékes az élőhelyvédelmi irányelv alapján készülő országjelentés (amelyben a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetéről és elterjedéséről kell beszámolni), ezért a Magyar Rovartani Társaság úgy döntött, hogy ennek apropóján választja ki jelöltjeit az Év rovara címre.
Alsózsolca, 2018. november 4.
