Január

  • A virágos kőris az év fája 2018-ban

Az Országos Erdészeti Egyesület és az Év Fája Kuratórium idén ismét lehetővé tette, hogy az egyesület ágazati hírportálján és az Év fája tematikus weblapon keresztül szavazzanak a jövő évi Év fájára, mellyel a 2018-as esztendő fafaját választhatták meg a résztvevők.

Ebben az évben is élénk érdeklődés mellett, az Erdők Hete rendezvényeivel együtt elindulva, négy héten keresztül zajlott folyamatosan a szavazás, amelyen összesen 1543 érvényes szavazatot adtak le a szavazók, a megadott október végi határidőig.

Az alábbiakban a hivatalos végeredményt.

  1. Virágos kőris (Fraxinus ornus) – 706 szavazat
    2. Fehér fűz – (Salix alba) – 450 szavazat
    3. Rezgő nyár (Populus tremula) – 387 szavazat

 

Virágos kőris (Fraxinus ornus)

A virágos kőris a zárvatermők törzsébe és az olajfafélék családjába tartozik. Rokonától a magas kőristől virágainak, sziromlevele különbözteti meg, innen származik a “virágos” jelző. Száraz és félszáraz, mészköves talajokat kedveli.

Jellemzően 8-10 méter magasságúra növő, görbe törzsű és szabálytalan lombozatú növény. Ami talán kiemeli a szürkeségből, az a sárgásfehér színű dús és látványos bugavirágzata, amely tavasz végén – nyár elején nyílnak.

Kevéssé figyelünk rá, mert nem látványos fa, pedig egyes hazai erdeinkben állományalkotó is lehet.

 

  • Az év állatai, növényei választás

Hazánkban több állat és növénycsoportból választanak meg évente egy fajt, mely abban az évben kiemelt figyelmet kap. A célja, hogy ezen az egy fajon keresztül ráirányítsuk a figyelmet valamely fajcsoportra. Ennek megfelelően minden évben megválasztásra kerül, az év madara, fája, hala, vadvirága, gombája, rovara, emlőse, hüllője, kétéltűje, .

Mostantól minden hónapban bemutatunk egy növényt, egy állatot!

 

  • Már meg is van a 2018-as év hala

A Magyar Haltani Társaság honlapján rendezett közönségszavazás eredményeként 2018-ban a balin viselheti az Év Hala címet.

A három jelöltre összesen beérkezett 5771 szavazat 38 százalékát kapta a verseny győztese, jelentősen megelőzve a második helyezett domolykót (33 százalék) és a harmadik helyezett kövicsíkot (29 százalék).

A balin (Leuciscus aspius) legszebb halaink egyike – írja a társaság. Nyúlánk, mérsékelten magas, oldalról lapított testét apró, ezüstszín pikkelyek fedik. Ragadozó életmódjának megfelelően a szája nagy, szeglete a szem alá ér. Fogai nincsenek, de a menekülő zsákmány megragadását segíti, hogy az alsó állkapcsa elől kissé fölfelé hajlik. Úszóinak alakja és elhelyezkedése szabályos. A mélyen bemetszett farokúszó szürkés, az alsó úszók vörhenyesek. Nagyra növő faj, a magyarországi horgászrekord 10,54 kilogramm.

Fotó: Róka László / MTI

Főként a nagyobb folyók nyílt vizét kedveli, ahol kedvenc tápláléka, a küsz is csapatokban jár, a kis folyóknak inkább csak az alsó, torkolathoz közeli szakaszán fordul elő. Jó alkalmazkodóképességét mutatja, hogy megél a nagyobb állóvizekben, sőt még a félsós tengeröblökben is, de a vízszennyezésre érzékeny.

A balin az Európai Unió közösségi jelentőségű hala, a fennmaradását szolgáló úgynevezett Natura 2000-es területek egyik jelölőfaja. A magyarországi állományai stabilak, ezért horgászata a szabályok betartása mellett engedélyezett.

  • A VADETETŐ BÖLCSŐ

Szerző: Szepesi Zsuzsanna

Réges-régen, nagyon régen az Óperenciás-tengeren is túl, hatalmas hegyek nőttek. Egyikük, a legfiatalabb elhatározta, ő lesz a legmagasabb. Addig nyúlt, nyújtózkodott, míg majdnem elérte az eget. Igen ám, de nagy árat is fizetett ezért a nagyravágyásért! A tetején már nemhogy fa, de még fű sem nőtt, az állatok sem költöztek oda. Csupán egy kis patak eredt nem messze a csúcstól, de az is igyekezett elhagyni a kopár vidéket. Unatkozott magában.

A hegy ezt már nem akarta engedni, és hatalmas sziklát gördített a patak útjába. Az megszeppenve torpant meg, de nem változtatott elhatározásán. Óriási tóvá duzzadt, s amikor elérte a szikla peremét, bátran átvetette magát azon. Zúgva, dübörögve szédült a mélybe, egy csöppet meg is ütötte magát, de aztán ismét szelíden csobogott tova. Múltak az évek, a patak medret mosott magának. Partján dús fák, bokrok telepedtek meg, erdei állatok oltották vizével a szomjukat.

Egyszer éppen arra tévedt egy favágó, aki szép szálfákat keresett. Megszaporodó családjának akart új házikót építeni. Megpihent a patak füves partján, gyönyörködve nézte a hatalmas vízesést. Egy gondolat fogant meg benne: ide fogja házát felépíteni egy vízimalom formájában. Neki is látott a munkának, dolgozott keményen. Fejszéje nyomán forgácsok pattogtak. Egyszer csak elkészült a takaros kis otthon.

A lezúduló patak vígan ugrándozott a malom kerekén, körbe-körbe hajtotta azt. Vidám csobogása messze elhallatszott. Boldog volt, hogy szökése nem volt hiábavaló, s lám, még a hegy is belenyugodott. Tetszett neki a malom nagyon. Abban meg fürgén mozogtak a fűrészek – mert fűrészmalom volt ám az – , a favágó meg minden kivágott fát szépen fel tudott így dolgozni.

A környéken lakó állatok is megszokták az új szomszédot, kinek cseperedő fiacskájában igazi játszótársra leltek. Mikor nagyobbacska lett a gyerek, és kinőtte bölcsőjét, apja szép ágyat faragott neki. A bölcsőt meg kitették a malom udvarára, abba gyűjtötték az udvarról lekaszált szénát.

Abban az évben igen kemény tél váltotta a szép, hosszú őszt. Sűrű havazással köszöntött be, vastag jégpáncélt vont a patak partjára. Ebben a dermesztő hidegben a favágó sem járt el, benn a meleg szobában mesélt kalandjairól a körülötte tébláboló gyermeknek.

A fiúcskának nagyon tetszett a hóesés, sokszor odaszaladt az ablakhoz. Kedvtelve nézte a hópelyhek játékát, figyelte, ahogy a fák ágain, a malom tetején egyre vastagabb a puha hótakaró.

Így vette észre az udvar sarkában hagyott bölcső köré óvakodó őzeket, nyulakat. Az apró állatok félve, de mohón ropogtatták az ősszel felhalmozott illatos szénát.

A favágó ekkor döbbent rá, hogy ebben a rengeteg hóesésben ezek az állatok nem találhatnak elegendő eledelt. Kapta hát magát, és kisfiával együtt készített még néhány bölcsőt a malomban maradt deszkákból. Olyan ügyesen fabrikáltak, farigcsáltak, hogy még tető is jutott az etetővé vált bölcsőkre. Mikor aztán elkészültek, és alábbhagyott a havazás is, kihelyezték mindet a malom környékére. Megrakták illatos szénával, kukoricacsővel, és lesték-várták a látogatókat.

Hamarosan meg is jelentek az erdő éhező állatai, és egymást melengetve falatozni kezdtek. Mikor odaröppent egy-egy madárka is, nem küldték el azokat sem. Olyan békés és meghitt volt ez a látvány, hogy a favágónak kicsordult a könnye. Fiacskáját kézen fogta, hazaballagtak, s otthon barkácsoltak még pár madáretetőt is. Került azokba napraforgó, köles, faggyúdarab is.

Így telt el a tél, s amikor kitavaszodott, az erdő madarai a malom köré költöztek. Vidám csicsergésükkel ébresztették a családot, napközben énekeltek az udvaron, a kertben tevékenykedő fiúnak meg az anyjának. Tavasz végén aztán az őzek, nyulak, vaddisznók is elhozták a patakhoz apróságaikat. Megmutatták őket a büszke favágónak, s közben elmesélték csemetéiknek, hogyan mentette meg őket a gondoskodásával a pusztulástól.

A favágó és családja azután minden nyáron összegyűjtötte a szénát, s ha beköszöntött a tél, jól megpakolták vele az erdei vadetetőket. Édes, olajos magvakkal feltöltötték a madáretetőket is. Barátjuk is lett az erdő minden lakója, s ők boldog békességben éltek ebben a közösségben.

  • Ezt olvastam, hallottad?

Havazott a Szaharában, fehérbe borult a sivatag

Tavaly szenzációként számolt be róla az egész világsajtó, hogy közel 40 év után először havazott a Szaharában, a jelenség pedig csodák csodájára 2018 elején újból megismétlődött.

Az algériai Ain Sefra sivatagvárosban ismét fehérbe borultak a homokdűnék, a látvány pedig önmagáért beszél.

A behavazott sivatagi rész jól látható a NASA műhold felvételén is. Ain Sefra a kép közepén húzódó fehér foltnál található.

A havazást korábban mindössze egyetlen egyszer, 1979 februárjában dokumentálták a Szaharában, akkor is Algériában.

  • TE IS CSATLAKOZHATSZ AZ IDEI ERDEI FÜLESBAGOLY-SZÁMLÁLÁSHOZ

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a lakosság bevonásával országos erdeifülesbagoly-felmérést hirdet, amelyben bárki részt vehet. Az egyesület az egyéni megfigyelők, családok, baráti társaságok mellett óvodák, általános és középiskolák közreműködésére is számít.

Január 19-én indul az országos bagolyszinkron az MME szervezésében. A telelő erdei fülesbaglyok lakossági felmérése kettős célt szolgál. Egyrészt az adatközlők szélesebb köre sokkal pontosabb országos információkat szolgáltathat a jelenség területi eloszlásáról és nagyságrendjéről, mintha a felmérést csak hivatásos szakemberek végeznék. Másrészt tájékoztatja is az embereket erről a különleges állati viselkedésről, arra buzdítva gyerekeket és felnőtteket, hogy még több időt töltsenek a szabadban természetvédelmileg is hasznos önkéntes munkával, és nem utolsósorban jó móka fákon ücsörgő baglyokat figyelni és számolni.

    

Az országosan összehangolt szinkronfelmérés 2018. január 19. és 22. között végezhető el. De a tél folyamán a felmérés bármikor megismételhető, és az adatok bármikor beküldhetőek. Az MME az egyéni megfigyelők, családok, baráti társaságok mellett óvodák, általános és középiskolák részvételére is számít, akik a napi sétájuk, órai és szakköri munka keretében, a pedagógus segítségével vagy önállóan mérhetik fel a baglyokat.

A szinkronszámlálás során elsősorban a belterületen nappalozó erdei fülesbaglyok egyedszámára, az őket érintő veszélyeztető tényezőkre és egyéb kiegészítő adatokra kíváncsiak a szervezők, de ezzel párhuzamosan külterületi helyszínekről (ártéri erdők, telepített fenyvesek, sűrű ezüstfa állományok stb.) is érdemes és lehet adatot gyűjteni.

Az adatok rögzítésére és beküldésére több adatlapforma is elérhető:

  • internetes Google form jelentőlap, ami a terepen, okostelefonon is könnyedén kitölthető és továbbítható: https://goo.gl/forms/PWKKlqNIEKIx7ll32
  • papíralapú jelentőlap letölthető
  • a Madáratlasz Programban résztvevők a megszokott MAP felületet használhatják, a Projekt mezőben a TASIOTU kódot (telelő erdei fülesbaglyok felmérése) alkalmazva.

A rutinos adatgyűjtők már jól tudják, „a nulla adat” is adat! Ez ebben az esetben annyit jelent, hogyha valaki nem talál nappalozó erdei fülesbaglyokat az általa kiválasztott településen, az is küldje el tapasztalatait, mert hosszú távon ez is értékes információként szolgálhat.

Bővebb információt a bagolyszinkronról az MME weboldalán olvashatsz. A baglyos közösséghez pedig a felmérés Facebook-oldalán csatlakozhatsz.