December

 

  • Mese a három fenyőfáról

Három fenyőfa állt a dombtetőn.
A legnagyobb fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő, nem volt olyan terebélyes, de napról-napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban, igazán nagyon kicsi volt,
vékony törzsű és egészen alacsony.
– Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő- sóhajtotta a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó.
Karácsony közeledett:
– Bárcsak eljönne értem a Télapó, és elvinne karácsonyfának!- sóhajtotta a Legnagyobb fenyő.
– Bárcsak engem vinne!- mondta a Kisebbik fenyő
– Bárcsak engem választana!- kívánta a Harmadik fácska.
Egy napon, fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
– Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt?- szólította meg félénken a kismadár a fát.
– Nem lehet!- mondta a Legnagyobb fenyő – Nem lehet madár az ágaim között, mert éppen karácsonyfának készülök.
– Pedig, úgy fázom- panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt.
Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált, a Kisebbik fenyőhöz.
– Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között?- kérdezte.
– Nem!- felelte a Kisebbik fenyő- Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik fácskához.
– Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között?- kérdezte.
– Hogyne maradhatnál kismadár- felelte a Harmadik fácska- Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt.
Hosszú idő múlva a Harmadik fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon.
Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállt az utasa.
– Télapó vagyok – mondta- Karácsonyfát keresek, egy nagyon kedves, kicsi gyermek számára….
– Vigyél engem!- kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
– Engem vigyél!- ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A Harmadik fácska, azonban meg sem szólalt.
– Te nem szeretnél eljönni?- kérdezte a Télapó.
– Dehogynem! Nagyon szeretnék- felelte a Harmadik fácska- De hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
– Kicsike fa- mondta a Télapó- te vagy a legszebb fácska a világon! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt.
Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt, a kis madárkával együtt, majd maga is beült mögéjük.
És a kicsi szánkó, ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon………

  • Folyamatos téli gondoskodás!

Madaraink téli etetéséről már olvashattatok novemberben. Most pár hasznos tanácsot nyújtottunk etetők és madárodúk készítéséhez.

madaretetes

A képek arról tanúskodnak, hogy az iskolánk udvarán lévő etetők is feltöltve várják a kis vendégeket.

Minden osztály a saját etetőjéről gondoskodik és tölti fel élelemmel.