Egész héten hol az eget kémleltük, hol az időjárás előrejelzést vizslattuk. Kegyes lesz-e az idő, nem fog-e esni? A kirándulás napján kisütött a napocska!
Így, október 14-én, útra keltünk, buszra ültünk, és meg sem álltunk Miskolc végéig, a Csanyikig. Ott új közlekedési eszközt, a lábunkat vettük igénybe, vagyis elkezdődött a gyalogtúra. Célunk az ősember lakhelyének a felkutatása volt: a Szeleta-barlang.
Utunk során gyönyörködhettünk az őszi erdő ezerféle színeiben. A barlanghoz érve páratlan kilátás tárult a szemünk elé. Látni lehetett a magasból a lillafüredi Palotaszállót.
Miután megpihentünk, eszegettünk, csodáltuk az elénk táruló tájat, elindultunk, hogy felfedezzük az ősember lakhelyét. Nem volt könnyű lejutni a keskeny, sziklás ösvényen, de megállapítottuk: biztos jó védelméül szolgált őseinknek ez a tágas, nehezen megközelíthető barlang.
Következő úti célunk, iskolánk névadójának, Herman Ottó sírjának meglátogatása volt. A nagy tudós a hámori temetőben nyugszik. Meghallgattuk kalandos életét, megkoszorúztuk a sírját, és gyújtottunk egy mécsest is az emlékére.
Lehet, hogy az egyik utolsó szép őszi napot kaptuk ajándékba?
A buszunkhoz sétálva felnéztünk még a barlangot rejtő sziklára:
- Valóban ott voltunk? De hisz nekem tériszonyom van!! – kiáltott fel az egyik osztálytársunk.
